Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 13 találat lapozás: 1-13
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Nemes Árpád

1996. január 10.

Jan. 10-én Robert E. Whitehead, az Egyesült Államok bukaresti nagykövetségének munkatársa az RMDSZ bukaresti székházában találkozott Borbély László képviselővel és Nemes Árpáddal, a Szövetségi Elnöki Hivatal külpolitikai tanácsosával. Az amerikai diplomata tájékoztatást kért az RMDSZ 1996-ban várható politikájáról. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), jan. 11., 694. sz./

1996. április 4.

Ápr. 2-án az RMDSZ bukaresti székházában ülést tartott a szövetség európai integrációs munkacsoportja. A tanácskozáson részt vett Markó Béla szövetségi elnök, Borbély László, Bárányi Ferenc, Pécsi Ferenc képviselő, Buchwald Péter szenátor, Kelemen Kálmán, a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párt elnöke és az RMDSZ több szakértője. A tanácskozáson Borbély László előterjesztette az RMDSZ nyilatkozattervezetét az európai és euroatlanti struktúrákba való integráció kérdéseiről. Egy európai integrációs adattár összeállításának kérdéséről Nemes Árpád, a szövetségi elnöki hivatal külpolitikai tanácsosa, a kormány integrációs stratégiájában szereplő kisebbségi és egyházügyi fejezetekről Pataki Júlia jogász, parlamenti szakértő és Buchwald Péter szenátor, a romániai PHARE-programról Pécsi Ferenc tartott tájékoztatót. /Európai integrációról tanácskozott az RMDSZ. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 4./

1996. május 4.

Máj. 4-én a düsseldorfi Hans Böcker Alapítvány a bukaresti Goethe Intézetben kerekasztal-beszélgetést szervezett A kelet-európai kisebbségpolitika - a demokrácia fokmérője címmel. A rendezvényen német diákok tettek fel kérdéseket. A beszélgetésen az RMDSZ-t Nemes Árpád, a Szövetségi Elnöki Hivatal külpolitikai tanácsosa képviselte, a roma szervezeteket Nicolae Gheorghe. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), máj. 6, 773. sz./

1996. július 10.

Júl. 5-én a Romániai Helsinki Bizottság /APADOR-CH/ szervezésében kerekasztal-beszélgetést rendeztek a romániai emberi jogok helyzetéről. A találkozón részt vettek az Aurora, Accept, Pro Europa, Amnesty International nem kormányzati szervek képviselői, a Legfelsőbb Ügyészség képviselője lés Nicolae Gheorghe roma vezető. Az RMDSZ-t a tanácskozáson Borbély László képviselő és Nemes Árpád, a Szövetségi Elnöki Hivatal külpolitikai tanácsosa képviselték. A találkozón jelen volt Edit Müller, az Európai Unió-Romániai Parlamenti Vegyes Bizottság tagja, aki a sajtótájékoztatón kemény szavakkal ítélte el a román kormányt, amiért nem hajlandó dialógust folytatni a nem kormányzati szervezetekkel. A tanügyi törvény elégedetlenségre ad okot a romániai magyarság körében, állapította meg. Kifejtette, hogy Romániának több hajlandóságot kellene mutatni az ET 1201-es ajánlásának elfogadása ügyében. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), júl. 10. 820. sz./

1998. április 23.

Tőkés László püspök, a Magyar Reformátusok Világszövetségének elnöke, az RMDSZ és a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnöke márc. 26-a és ápr. 21-e között missziói körutat tett az Egyesült Államokban és Kanadában. A körutat a clevelandi Bocskay István Kultúrkör szervezte. Több magyar közösséget, egyházközséget meglátogatott. Clevelandben április 6-án egy angol-magyar lelkészértekezleten állást foglaltak a református egyház egységét veszélyeztető Robert Rapp-féle amerikai Westminster-misszióval szemben. Tőkés László tájékoztatást nyújtott a CE Szövetség ügyével és a zilahi konfliktusos helyzettel kapcsolatban. Az RMDSZ tiszteletbeli elnöke részt vett több ökumenikus istentiszteleten is. A Magyarok Világszövetsége megalakulásának 60. évfordulója alkalmából Tőkés László a magyarságot megosztó viszálykodás ellen emelte fel a szavát. /Missziói körút az Egyesült Államokban és Kanadában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 24./ Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke március-áprilisi észak-amerikai missziói körútja végén április 15-én Washingtonban, a Magyar Emberjogi Alapítvány elnökének, Hámos Lászlónak és ifj. Nemes Árpádnak a társaságában találkozott a Fehér Ház és az amerikai külügyminisztérium hivatalaiban több kormányzati tisztségviselővel, köztük Susan Bradennel, a Nemzeti Biztonsági Tanács Közép- és Kelet-Európai Osztályának igazgatójával, Michael Hathaway-vel, a Helsinki Bizottság Hivatala vezetőjével, Eileen Malloy külügyminisztériumi államtitkár-helyettessel, E. Wayne Merry külügyminisztériumi tanácsossal, Jonathan Rickerttel, az Észak- és Közép-Európai Ügyek Osztályának igazgatójával és Katharine Kayjel, a romániai ügyek referensével. A találkozók során Tőkés László tájékoztatást adott a romániai politikai helyzetről, a romániai magyarság és a történelmi magyar egyházak megoldásra váró gondjairól, az RMDSZ kormányzati szerepvállalásáról, ugyanakkor többek között szóvá tette, hogy még mindig késik a tanügyi törvény, illetve a helyhatósági törvény módosításainak parlamenti jóváhagyása, az elkobzott egyházi és közösségi javak visszaszolgáltatása. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), ápr. 23., 1251. sz./

2003. szeptember 16.

Szept. 13-án Magyarrégenben a református temetőben felszentelték az új temetői kápolnát és ravatalozót, melyet a hívek közadakozásból építettek. Igét hirdetett dr. Csiha Kálmán ny. püspök. Az istentiszteletet ünnepi műsor és köszöntők hosszú sora zárta, melyeken többek között felszólalt Nemes Árpád, a gyülekezet lelkésze, aki megköszönte Orbán Viktor volt magyar miniszterelnöknek azt a kétmillió forint támogatást, amellyel hozzájárult a kápolnaépítéshez. /Nagy Botond: Kápolna- és ravatalozószentelés Magyarrégenben. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 16./

2003. október 14.

Holtmaroson találkoztak a világháborúban szolgált, felső-marosmenti honvédek.Ökumenikus istentisztelettel kezdődött okt. 12-én a holtmarosi honvédtalálkozó, Bartha József holtmarosi lelkipásztor kezdeményezésére. Ott volt Szászrégen, Magyarrégen, Marosfelfalu, Marosvécs, Disznajó, Holtmaros, Magyaró, Fickó és Jód "honvédalakulata". Nemes Árpád magyarrégeni lelkipásztor megjegyezte: "amikor a padsorokra nézek, felelevenedik előttem a semmiből teremtődött honvédhadsereg, és az a csodálatos négy év, amikor Észak-Erdélyben is érezhettük, hogy ismét magyarok lehetünk". Meghurcoltatásuk és megaláztatásuk nem ért véget a fegyverletétellel egy időben. "Ellenségekké nyilvánították őket csupán azért, mert szerették a hazájukat és szülőföldjüket" - mondta a szószékről Nemes Árpád. Előkerültek az emléktárgyak, féltve őrzött zsoldkönyvek és dögcédulák, megsárgult képek. /Szucher Ervin: Légcsavar, zsoldkönyv és brómos tea. = Krónika (Kolozsvár), okt. 14./

2004. január 22.

Új református egyház létrehozásával fenyeget a szászrégeni egyházközség papja. A 65 éves Nemes Árpád úgy véli, Pap Géza református püspök vezetése miatt egyre több parókia érzi szükségesnek az Erdélyi Református Egyházkerületből való kiválást és egy új, a Presbiteri Református Egyház megalakítását. A tiszteletes, aki a zsinatnak is tagja, erre a veszélyre egy karácsonykor küldött körlevélben hívta fel lelkésztársai figyelmét. Ebben Pap Géza püspököt és Kató Béla püspökhelyettest „diktatórikus vezetéssel” vádolta. Elmondása szerint az egyházkerület jelenlegi vezetése egy szűk kör érdekeit szolgálja, „melyet anyagi érdekek hajtanak”. Nemes úgy véli, a püspök megszegte a kánonokat azzal, hogy a 65 évnél idősebb papoknak megtiltotta a szolgálatot. Pap Géza püspök az új egyház létrehozásával kapcsolatban röviden nyilatkozott: „Nemes Árpád felvetését meggondolatlan fenyegetőzésnek tartom, az egyházkerület lelkészei nem osztják véleményét.” /Lázár Lehel: „Engedetlen” református papok. = Krónika (Kolozsvár), jan. 22./

2004. január 23.

Nemes Árpád nem gondolt arra, hogy gyülekezetével együtt kiválni szándékozna az Erdélyi Református Egyházkerületből. Diktatúra és terror az erdélyi református egyházban – ez a címe a Nemes Árpád magyarrégeni református lelkipásztor által számos gyülekezethez szétküldött levélnek. A levélben ez áll: „Félek rágondolni, de úgy érzem, napról napra közelebb van az az idő, amikor a gyülekezetek kénytelenek lesznek kilépni az episzkopális egyházi szervezetből, és meg fogják alapítani a maguk Presbiteriánus Református Egyházát, ahol hitéletünk zsinórmértéke újra egyedül a Szentírás lehet”. Nemes Árpád január 22-én úgy nyilatkozott, szó sincs kiválásról. Nemes Árpád levelére eddig mintegy ötven bátorító választ kapott, és mint mondta, legalább még ennyien hívták telefonon. Ötvös József, az egyházkerület generális direktora elutasította azt az állítást, miszerint a kolozsvári püspökségen diktatúra uralkodna. Mint mondta, ez már csak azért sem lehetséges, mivel az egyházkerületet 18 tagú testület vezeti. Ötvös továbbá furcsának találta, hogy az 512 erdélyi gyülekezet közül – tudomása szerint – csak a magyarrégeni akar kiválni. /Lázár Lehel, Szucher Ervin: Nincs szó egyházszakadásról. = Krónika (Kolozsvár), jan. 23./

2012. március 16.

Március 15-e Szászrégenben
Március 15-én Szászrégenben nyugodt, békés hangulatban zajlottak az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékére szervezett rendezvények. Az RMDSZ és a Humana Regun Egyesület által szervezett megemlékezésnek a római katolikus templomkert adott otthont.
Ünnepi beszédet tartott Nagy András, Szászrégen polgármestere, Balla Árpád római katolikus plébános és Nemes Árpád nyugalmazott református lelkipásztor. Nagy András polgármester beszédében március eszméjéről, az összefogás, az összetartozás fontosságáról szólt. Szászrégeni diákok verses-zenés műsort mutattak be. Közreműködött a Pápai Sándor vezette városi fúvószenekar.
Nemes Árpád lelkipásztor áldását követően, a templomkertben levő Petőfi-szobor elé a kegyelet koszorúit helyezte el Nagy András és Demeter Mária az RMDSZ nevében, Szászrégen helyi tanácsának RMDSZ-frakciója, a Kemény János Művelődési Társaság, a Humana Regun Egyesület, az I. Rákóczi György öregcserkészcsapat, valamint Régenszék Vitézei nevében Fekete Miklós.
A templomkerti rendezvény a Himnusz eléneklésével zárult.
Ugyancsak 15-én délután a Humana Regun Egyesület és az Eugen Nicoară Művelődési Ház szervezésében kerül sor az Emlékezés egy régi márciusra című előadásra, melyre több mint ötszázan voltak kíváncsiak.
A jelenlevőket dr. Kelemen Atilla parlamenti képviselő és Nagy András, Szászrégen polgármestere köszöntötte. Dr. Kelemen Atilla beszédében kitért az orvosi egyetem és a marosvásárhelyi 2-es iskola névadási gondjai mellett a szászrégeni példára is, ahol sok munka és összefogás révén magyar polgármester van, s akit második ciklusban is sikerült megtartani.
Nagy András polgármester elmondta, hogy ne csak ilyenkor, március 15-én legyen ünnep a szívünkben, hanem mindennap. Figyeljünk egymásra és hallgassuk meg egymást.
A művelődési házban tartott rendezvényen fellépett a Csim-Bumm ifjúsági színjátszó csoport, a marosfelfalui Bíborka néptánccsoport, az Öröktűz Ápolói és a Lármatűz hagyományőrző diákcsoportok, a szovátai Szent Ferenc Gyermekotthon négy tagja, a szászrégeni művelődési ház Rügyecskék néptánccsoportja, a beresztelki Lángvirág néptánccsoport, valamint Virginás Árpád, Géczi Jancsi és Ördög Ödön előadók.
Március 15-én a római katolikus templomkertben, este pedig a művelődési ház nagytermében, szabadon, békésen ünnepeltek, emlékeztek a szászrégeniek is – és ezt nem mások ellen, mások rovására tették, hanem őseink tiszteletére, azok emlékére.
e-nepujsag.ro
Erdély.ma

2016. augusztus 21.

Magyar ünnep félig üres házban
Tíz helyszínen tizenöt rendezvény: negyedik alkalommal tartották meg a hétvégén a szászrégeni magyar napokat.
A hagyományt nem kell ápolni, hisz az nem beteg, és őrizni sem kell, mert nem rab, a hagyományokat meg kell élni, hogy megmAradjanak – hangzott el a szászrégeni Eugen Nicoara Művelődési Otthonban tartott megnyitó ünnepségen, ahol a félig telt teremben a román himnusszal vette kezdetét hivatalosan is a négy napos rendezvénysorozat.
Az állami himnusz után szólalt meg a nemzeti imánk is, majd Nagy András, az RMDSZ helyi szervezetének elnöke szólt a közönséghez, csalódását fejezve ki, hogy míg a román nemzeti ünnepen zsúfolásig szokott telni a terem, a magyarok ünnepén foghíjasak a sorok, sok régeni magyar ember mAradt távol az ünnepségtől.
Márk Endre alpolgármester, majd Csige Sándor Zoltán, Magyarország Csíkszeredai konzulátusának vezető konzulja köszöntötte az egybegyűlteket. István király államalapításának jelentőségét hangsúlyozta a konzul, arra figyelmeztetve a jelenlevőket, hogy Szent István szellemiségében őrizzék meg az itt élők közötti békességet, ugyanakkor magyarságukhoz is ragaszkodjanak. Az október 2-án esedékes népszavazásra is buzdította Csige a magyar állampolgárokat.
A nemzeti színű szalaggal átkötött ünnepi kenyeret Nemes Árpád nyugalmazott református lelkipásztor áldotta meg.
Az ünnepi rendezvényen díjazták a Réges – Régen című történelmi vetélkedő résztvevőit, akiknek a szászrégeni történelmi családokról kellett kisfilmet készíteniük, előtte pedig kutató munkát végezniük. Székely Rozália és Nagy Attila tanárok vezetésével a diákok a Macskássy, az Éltető, a Huszár és a Farkas család múltját, a társadalomban betöltött szerepét tanulmányozták, könyvtárban, illetve az egykori kúriákban kutatták a múltat, adatot gyűjtöttek, helyszíneltek. A zsűri valamennyi tanulót rendkívüli díjban részesítette.
Végül, mint minden évben, ez alkalommal is átadták az életműdíjakat. Nemes Árpád lelkipásztort Erős Csaba méltatta, Demeter Pál nyugalmazott tanítót pedig Nagy Attila.
A 4. Szászrégeni Magyar Napokon – ahogy Nagy András fogalmazott – remélhetőleg mindenki megtalálta a számára legérdekesebb programot. A péntek esti hivatalos megnyitót megelőzően csütörtökön a radnótfáji református kistemplomban bemutatták Bernády, a városépítő című tanulmánykötetet, péntek délelőtt történelmi sétát vezetett Nagy Attila a városban. Szombat délelőtt kispályás labdarúgó bajnokságot, cserkésznapot és hagyományos kenyérsütési napot tartottak, délután a DIO-Házban megnyitották Kalabér Tímea kiállítását, Osváth Hunor zongorázott. Klubest zárta a napot. Vasárnap a Radnótfájáról elszármazottak találkozójára került sor, majd néptánc- és népdal-előadásokkal folytatódott az ünnepi rendezvénysorozat, amely a Republic együttes koncertjével és lampioneregetéssel ért véget.
Antal Erika
Székelyhon.ro

2016. augusztus 23.

„Megélték” a hagyományokat Szászrégenben
Negyedik alkalommal tartották meg a hétvégén a Szászrégeni Magyar Napokat, a Maros megyei városban négy nap alatt tíz helyszínen tizenöt rendezvény várta az ünneplőket.
„A hagyományt nem kell ápolni, hisz az nem beteg, és őrizni sem kell, mert nem rab, a hagyományokat meg kell élni, hogy megmAradjanak” – hangzott el az Eugen Nicoară Művelődési Otthonban tartott nyitóünnepségen, ahol a félig telt teremben a román himnusszal vette kezdetét a négynapos rendezvénysorozat. Ezután a magyar nemzeti imádság is elhangzott, majd Nagy András, az RMDSZ helyi szervezetének elnöke szólt a közönséghez, csalódását fejezve ki amiatt, hogy míg a román nemzeti ünnepen zsúfolásig meg szokott telni a terem, a magyarok ünnepén foghíjasak a sorok, sok régeni magyar ember távolmAradt az ünnepségtől.
Ezt követően Márk Endre alpolgármester, majd Csige Sándor Zoltán Magyarország Csíkszeredai konzulátusának vezető konzulja köszöntötte az egybegyűlteket. Utóbbi István király államalapításának jelentőségét hangsúlyozva arra figyelmeztette a jelenlévőket, hogy Szent István szellemiségéhez hűen őrizzék meg az itt élők közötti békességet, és magyarságukhoz is ragaszkodjanak. A nemzeti színű szalaggal átkötött ünnepi kenyeret Nemes Árpád nyugalmazott református lelkipásztor áldotta meg, és beszélt a mindennapi kenyér jelképéről és jelentőségéről, a testi és szellemi táplálékról, amelyre mindenkinek szüksége van.
Az ünnepi rendezvényen díjazták a Réges – Régen című történelmi vetélkedő résztvevőit, akiknek a szászrégeni történelmi családokról kellett kisfilmet készíteniük, kutatómunkát végezniük. Székely Rozália és Nagy Attila tanárok vezetésével a diákok a Macskássy, az Éltető, a Huszár és a Farkas család múltját, társadalomban betöltött szerepét tanulmányozták, könyvtárban, illetve az egykori kúriákban kutatták a múltat, adatot gyűjtöttek, helyszíneltek. Végül a hagyományokhoz híven átadták az életműdíjakat: Nemes Árpád lelkipásztort Erős Csaba, Demeter Pál nyugalmazott tanítót pedig Nagy Attila méltatta.
A 4. Szászrégeni Magyar Napokon – ahogy Nagy András fogalmazott – mindenki megtalálhatta a számára legérdekesebb programot. A péntek esti hivatalos megnyitót megelőzően csütörtökön a radnótfájai református kis templomban bemutatták a Bernády, a városépítő című tanulmánykötetet, míg pénteken történelmi sétán lehetett részt venni. Szombaton kispályás labdarúgó-bajnokságot, cserkésznapot és hagyományoskenyér-sütési napot tartottak, a DIO-házban pedig megnyitották Kalabér Tímea kiállítását, Osváth Hunor zongorázott. Vasárnap a Radnótfájáról elszármazottak találkozójára került sor, majd néptánc- és népdalelőadásokkal folytatódott a rendezvénysorozat, amely a Republic együttes koncertjével és lampioneregetéssel ért véget.
Antal Erika |
Krónika (Kolozsvár)

2016. szeptember 7.

A szászrégeni magyar tanítóképző napja
Tizennyolcadik esztendeje, hogy szeptember első szombatján Szászrégenben megtartják a magyar tanítóképző napját. Az esemény idén egybeesett az 1956-ban végzettek 60 éves találkozójával.
Az 1948 és 1956 közötti időszakban 740 tanító nyert oklevelet a szászrégeni tanítóképzőben. Közülük sokan, tanulmányaikat folytatva, tanári diplomát is szereztek. Jutott közülük az ország minden részébe, a Nyárádmentétől Máramarosig, a Szilágyságtól a Csángóföldig. Sajnos az elhalálozások, az előrehaladott életkor és a betegségek miatt ebben az esztendőben már csak ötvenhat képzős jött el a találkozóra, de megfogadták, hogy ezentúl is megszervezik a magyar tanítóképző napját, hiszen nem szabad feledésbe menjen, hogy az egykori járásbíróság, majd a 2-es számú elméleti iskola épületében 1948-1956 között magyar tanítóképzés folyt.
A magyarrégeni temetőben az elhunytakra emlékeztek
Péntek délután a volt képzősök egy része a magyarrégeni temetőben, az elhunyt tanárok és diáktársak emlékére állított kopjafa előtt találkozott. Itt – a koszorúzást követően – nt. Nemes Árpád nyugalmazott lelkipásztor emlékezett az elhunyt tanárokra és diáktársakra. Ezt követően a római katolikus templomban hálaadó szentmisére került sor.
Jó volt ismét együtt lenni
Szombaton délelőtt a "kis tanító nénik" és "kis tanító bácsik" – ahogy szeretik magukat szólíttatni – volt iskolájukban találkoztak. A jelenlevőket a hatvan évvel ezelőtt végzettek nevében Sárkány Kiss Judit köszöntötte. Szintén az ’56-ban végzett osztály nevében szólt a jelenlevőkhöz Demeter Pál is.
– 1952 szeptemberében szalmazsákkal megrakott szekerek érkeztek Szászrégenbe, amiket összeszorult szívvel kísértek tizenéves fiúk és lányok. Tanítók akartak lenni. Küzdelmes négy év után többen megszerezték a tanítói diplomát. Sokan elszórt magyar közösségekben kaptunk kinevezést. De szerettük a mesterségünket, szívesen dolgoztunk nehéz körülmények között is. Megtanultuk tanárainktól, hogy mi vagyunk a gyermekekért, és nem fordítva. Minden szülőnek a saját gyermeke a legjobb és a legkedvesebb. Ezt megértve könnyebb lett a munkánk. Ha nehézségek akadtak pályánk kezdetén, iskolánk tanáraihoz fordultunk segítségért, akik mindig szívesen fogadtak és jó tanácsokkal láttak el – emlékezett az idős tanító bácsi.
Az 1951-ben végzettek közül Gálfi Tibor tartott beszédet.
– A nyár a találkozók ideje. Ilyenkor tartják az érettségi, a falu-, az elszármazottak, a tánctalálkozókat. Ezek ma már hagyománnyá váltak. Tömegeket mozgatnak meg. Kisebbségi szempontból ezek a találkozók hatnak a nemzettudatra, azt sugallják számunkra, hogy valahova tartozunk. Egy népcsoport, egy nemzeti kisebbség nemcsak nyelvében, hanem hagyományaiban is tovább él. Nos, ezért is fontos számunkra ezeknek a találkozóknak a megszervezése.
Hogyan tovább?
Csernátoni József, aki tizennyolc esztendővel ezelőtt, Fekete Miklós Zoltánnal együtt, a magyar tanítóképző napjának az ötletgazdája és az első találkozók szervezője volt, jogosan tette fel a kérdést: hogyan tovább?
– Évekkel ezelőtt elhatároztuk, hogy minden évben találkozunk. A szervező legyen az 50 éve végzett évfolyam, majd a 60 éve végzett évfolyam. Eddig minden évfolyam eleget tett a fogadalomnak. Döntsük el közösen, hogyan tovább. Csernátoni József rámutatott arra is, hogy bár nem lehetett a volt képzőnek egy magyar személyiség nevét adni, őrizzék meg az iskola szellemét és az itt végzett diákok emlékét, s ne feledjék el, hogy Szászrégenben magyar tanítóképzés folyt.
Közös ének Sárika néni emlékére
A volt tanítványok hálával gondoltak az idén Németországban elhunyt Haltrichné Ozsváth Sárára. Az elmúlt esztendőben, ha csak gondolatban is, Sárika néni még jelen volt a találkozón. Akkor üzenetet küldött tanítványainak: "Köszönöm a sorsnak, hogy annak idején Szászrégenbe kerültem és hogy azokat a diákokat tanítottam, akiket most, 96. évemben is szeretettel idézek fel emlékeimben. A láthatatlan osztálynaplók itt vannak a kezemben, forgatom a lapokat és egyenként mindenkit megsimogatok gondolatban sok-sok szeretettel. Ez a nap a tiétek, drága megjelent diákjaim, és ha tehetitek, olvassátok el Petőfi Sándor A négyökrös szekér című versét, amiből zseniálisan tűnik ki, hogy sár és csillag az életünk. Ha meghalok, ne sirassatok! Síromnál inkább verset mondjatok."
Megható pillanat volt, amikor Duda Romulus az Egy rózsaszál szebben beszél című dalba kezdett Sárika néni, volt osztályfőnökük, tanáruk emlékére, s mindenki vele énekelt.
Műsor az egybegyűltek tiszteletére
A Humana Regun Egyesület Petőfi, Wass Albert és Kajcsa Jenő verseivel köszöntötte a volt képzősöket. Baki Andrea és Kiss Anna mini csim-bummosok két dallal, Demeter Győző és családja gitárjátékkal emelte a hangulatot.
Nagy F. Atilla a fiatal tanárok és a Rákózci Szövetség nevében szólt a jelenlevőkhöz, és felkérte őket, hogy írjanak az ’56-os eseményekről, hiszen mint fiatal végzettek élték meg az akkori zűrzavaros éveket.
Lesz tovább!
Wass Albertet idézve a Humana Regun Egyesület tagjai is a folytatásra biztatták a volt képzősöket.
– Minden embernek kell legyen feladata ebben az életben – kötelességen belül vagy azon felül is talán –, mert különben nem lenne értelme annak, hogy él. Az emberi világ több kell legyen, mint egy bonyolult szerkezetű gép, melyben minden ember egy fogaskerék szerepét tölti be. Minden embernek kell legyen egy feladata, egy titkos küldetése, mely Istentől való.
Kedves kis tanító nénik és kis tanító bácsik, kedves tanár nénik és tanár bácsik, nektek is volt feladatotok az életben, volt titkos küldetésetek, melyet Istentől kaptatok. Ez a tanítás volt, több generáció nevelése. Feladatotokat magas szinten végeztétek, és nem vallottatok szégyent sem az iskolában, sem a mindennapi élet küzdelmeiben, mert szívből, lélekből neveltetek, tanítottatok, szerettétek az iskolát. Jó néhány éve szeptember első szombatján megünnepelitek a szászrégeni magyar tanítóképző napját. Megkoszorúzzátok volt képzőtök falán azt a táblát, mely három nyelven hirdeti, hogy itt magyar tanítóképzés folyt. Mindig az az évfolyam szervezte a találkozót, melynek éppen kerek évfordulós osztálytalálkozója volt. Az idén ez lejárt. Hogyan tovább? – tettétek fel a jogos kérdést. Részünkről a válasz nagyon egyszerű. Folytatni kell. Ezentúl is minden év szeptemberének első szombatján itt kell találkozni. Tudjuk, telnek az évek. Egyre kevesebben lesztek. De azután is folytatni kell, miután már… Tudjátok, mit akarunk mondani. De valaki mindig lesz. Gyerekeitek. Unokáitok. Dédunokáitok. Tudjuk, hogy furcsán hangzik ez, de minden év szeptemberének első szombatján el kell ide jönniük emlékezni… rátok, az iskolára, hogy soha ne menjen feledésbe, hogy itt valamikor magyar tanítóképzés folyt.
Az ünnepség utáni osztályonkénti közös megbeszélésen a kis tanító nénik és kis tanító bácsik úgy döntöttek, hogy a következő években is szeptember első szombatján lesz Szászrégenben magyar tanítóképző napja.
Köszönjük!
Az évek során a volt képzősök közül mindig voltak néhányan, akik rendszeresen támogatták a Szászrégen és Vidéke havilapot. Így történt ez ebben az esztendőben is. A Szászrégen és Vidéke szerkesztősége nevében köszönjük Duda Romulus (Csíkszereda), Fodor Sándor, dr. Lázár Sándor (Marosvásárhely), Kósa Imre és Csernátoni József (Szászrégen) anyagi támogatását.
Fábián András György
Népújság (Marosvásárhely)



lapozás: 1-13




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998